HA MEGNÉZED EZEKET, MÁSHOGY FOGOD LÁTNI A REKLÁMVILÁGOT! – 3. RÉSZ

Hát ez is eljött. Elérkeztünk minisorozatunk záróakkordjához, a 3. részhez. Eddig rengeteg találékony, megnyerő és nem utolsó sorban szórakoztató reklámötlettel gazdagítottunk titeket, melyekből reméljük sikerült egy kicsit tanulni, ihletet nyerni, ellesni vagy legalább jól szórakozni rajtuk. Még egy utolsó adagot azért rátok zúdítunk, hiszen jóból sosem árt a sok. E heti közhely, pipa! 🙂

Továbbra is él, amit az 1. részben leírtunk: ne irigykedve fogadd őket és hagyd a sarokban a kifogásokat, miszerint “persze, ennyi pénzből könnyű”. Igazad van, teljesen megértjük, viszont ezzel több vevőd nem lesz. Inkább formáld egy picit a saját arculatodra és tarold le a bizonytalankodó ‘nem vevőidet’.
Na, ahelyett, hogy további rettentő hasznos tanácsokkal ostromolnánk szabadidőtöket, inkább ismét átadjuk a szerepet a képeknek.

A hagyományok az élet minden területén fontosak és hisszük, hogy tisztelve tudnak hasznosak lenni. Mi sem szakítjuk meg azt a remek szokásunkat, hogy ismét valami ülhetővel nyitunk. (Aki most tágra nyílt szemekkel mered a monitorra azt feltételezve, hogy valamiféle szer hatása alatt írok, határozottan olvassa el a sorozat 1. és 2. részét és ígérem minden világossá válik.)
Azonban úgy illik, hogy a nagy fináléhoz emeljük a tétet. Első körben még egy deszka nélküli padról írtunk, amit egy ízléses csokikreálmány követett. Most pedig a kényelmetlen fadarabokat félretesszük, ugyanis megmutatjuk nektek az IKEA buszmegállót! IKEÁS kanapéval. Létezik egy olyan zagyvaság a pszichológiában, hogy klasszikus kondicionálás. Erről valószínűleg a svéd húsgolyón nevelődött marketingesek is hallottak, hiszen iskolapéldája ez a buszmegálló. Mindenféle tudományos ömlengés nélkül a lényeg, hogy buszra várni alapból nem tartozik kedvenc elfoglaltságaink közé. Amikor azonban ezt egy kényelmes kanapén tehetjük, az egészen megreformálja az addig kialakult képünket. Ez egy pozitív behatás, amit hosszú távon összekapcsolunk a behatást kiváltó kanapéval, amit pedig ki rakott oda? Az IKEA… ha ebben nem lennénk biztosak, akkor azért ott virít nagy betűkkel a piros plakáton is, biztos, ami biztos. Innentől, ha legközelebb kanapé nélküli megállóban várakozunk csak annyi fog eszünkbe jutni: bárcsak mindenhol jelen lenne a svéd cégóriás. Ezután pedig már csak egy lépés a vásárlás.

rek993_0

Ha már busz, utazzunk is tovább ezen a vonalon. Na meg ha már pszichológia, akkor azt is továbbvihetjük. Megint csak felületesen, de létezik a tudatunkban kétféle gondolatmenet. Az egyik az instrumentális, a másik pedig a szimbolikus. Instrumentális gondolkodással döntünk arról, hogy új autót fogunk vásárolni ha a régit  egy autómentő platóján vitettük haza és azóta mozgásképtelenül áll a kertben, és ennek tetejében benne hagytunk egy 2 kilós sajtot. Ja, és nyár is van szóval nem olyan kellemes bent a környezet. Ilyenkor észérveket építünk fel arról, hogy szükségünk van egy olyan autóra, ami elvisz oda ahova szeretnénk és be tudunk ülni anélkül, hogy az orrcsipesz vagy a zacskó párosból kéne magunknak segítő társat választanunk. Ráadásul ilyenkor felmérjük, hogy mekkora járműre van szükségünk, mennyi garanciát vállal rá a gyártó, a csomagtartó hány kiló sajt befogadására alkalmas és még számos ilyen tényezőt. Ez mind-mind az instrumentális döntésünk része. Ha azonban a régi autónk úgy áll otthon, hogy közlekedésre teljesen alkalmas és belül hajnali erdőillat van, ennek ellenére mi a reklámban látott új modellre ácsingózva rohanunk a szalonba, majd a magas árat meglátva megbizonyosodunk róla, hogy ennyiért ez csak is jó autó lehet, na az már szimbolikus gondolatrendszer.

Valami ilyesmi a lényege ennek az órareklámnak is. Valószínűleg akik buszon utaznak és még  nincs ilyen termékük, azok előzetesen felmérték és tisztában vannak vele, hogy nincs is szükségük rá. Olyan helyen dolgoznak, ahol könnyen összetörik, van óra a telefonjukban, sokat sétálnak esőben és beázna stb. Ők, ha nem történik semmi, soha nem fognak ilyen órát vásárolni, hiszen észérvekkel felépítették, hogy nincs szükségük rá. De! Akkor jön egy szokásos reggeli buszút, amikor ‘belebújnak’ ebbe a kapaszkodóba és a varázslat megtörténik. Mindennek a tetejében pont ekkor esetleg még rájuk is mosolyog a túlsó végről  a busz legvonzóbb nője. A szimbolikus menet elindul, hiszen milyen eszeveszett jól áll a kezünkön ez a modell és még a nők is imádják. Ha pedig a szimbolikus beindul az instrumentális kikapcsol és innentől kitaláljátok mi a következő lépés? Bizony, a vásárlás.

rek99_0

…ma nagyon megy az összekötögetés. Ha már a párválasztás vonalon elindultunk ne törjük ezt félbe. Az AXE mindig is ezen a vízen próbálta pénzünket magához édesgetni, általában temérdek kreativitással egybekötve. Ezúttal sincs ez másképp. Egy tükör és egy okos matrica, ennyi kell a dologhoz, de mennyivel többet jelent ez az ártatlan nézelődőnek. Ha  már nagyon benne vagyunk a kötögetésbe, akkor a pszichológia vonalat se felejtsük el. Úgy hívják címkézés. Előzetesen, az ő tudta nélkül egy szerepbe állítjuk az alanyt, ami esetünkben úgy jó, ha pozitív (általánosságban úgy jó) és ő ennek később már ösztönösen nem szeretne ellenállni, hiszen ki az a félnótás aki másokat kijavít, ha valami jót mondanak róla.
Itt is ez történik. “Ó fiam mekkora adonisz vagy te a mámorító AXE illatoddal…ilyen nőket is játszva megkapsz” – ezt súgja nekünk a tükör ha elé állunk és ezt súgja a vállalat. Ezek után férfi legyen a talpán, aki ezt úgy rendezi magában, hogy “á nem jó az nekem, ha így bomlanak utánam a nők, jobb az úgy ha nem veszek AXE-ot.”
…és már megy is a boltba nőkért… vagy mi, AXE-ért.

rek992_0

Erősen úgy érzem elszóltam magam, ugyanis sem nők, sem pszichológiai kapcsolat nincs ez előző reklám és e között. Ezt engedjük is el. Azonban nagy. Nagyon nagy. Emlékszünk még az első részből Oliver Kahn-ra? Na olyasmi nagy.
Tegyük fel magunknak a kérdést: szeretnénk olyan reklámot, amire az emberek az utcán mutogatnak és beszélnek róla?
Hát a CocaCola szeretett volna, elintézték. Annak az egyednek meg minden tiszteletem, aki egy forró nyári napon ennek hatására nem kíván meg egy üveggel  a legkokább kólából.

rek991_0

Ugyebár eddigi részeinkben mindig nagy szerepet tulajdonítottunk az interaktivitásnak. Most sem hagyhatjuk ezt ki. (Ez közben kezd egy kicsit nosztalgia cikké alakulni:) ) Persze természetesen itt is meg kell jegyeznünk, hogy, ahogy a Nike pad, ez sem annyiba került amennyibe a matricák. Dollármilliók vannak abba beleölve, hogy ezt látva ne csak egy fánkot zabáló fura sárga manót lássunk, hanem magát Homer Simpson-t. Ez sokéves brandépítés eredménye, de ha már itt tartanak nem félnek használni, és milyen jól teszik. Ez ugyan nem óriási mint az előző, de ugyan úgy lehetetlen nem észrevenni, hiszen egy olyan szituációban tárul elénk, ahol nincs más kiút. Ez esetben mi is fánkok vagyunk és a végzetünk Homer. Vagy, hogy megnézzük a Simpson nagyfilmet.

rek96_0

…és akkor elérkeztünk a cikksorozat utolsó, várva-várt képéhez. Nagy finálé, kirobbanó befejezés. Ez lenne illendő és elvárt. Ezzel a nagy nyomással viszont földi ember nem tud megküzdeni, úgyhogy az elvárásokhoz nem felérve csak egy minimalista, egyszerű, azonban igencsak ötletes és szórakoztató képpel zárjuk 3 heti kalandunkat.  Ebben sok minden benne van, amit eddig tanulhattunk egymástól. Nem mondok semmit, érdemes rajta elrágódni. Érted… elrágódni 🙂

rek91_0

Azt hiszem, így a 3 állomásos utazásunk után elmondhatjuk, hogy habár számtalan helyen találkozhatunk olyasmivel a világon, ami túlmutat az idegesítő, mindenre rátelepülő szürke marketingdömpingen, és szórakoztatva ad el nekünk, tanulságként megállapíthatjuk, hogy nincs tökéletes reklám és mindig lehet újat alkotni. Ez leginkább Neked szól. Szóval higgy benne, higgy magadban, és ha bármi eszedbe jut ne feledd: mi mindenben segítünk!
Creative Agent

 

 

 

Szerző: Mándi Ferenc | Módosítva: 2015-november-30


Tárhely Bérlés Social Babysitting BM Média